Hírek és Programok
2020-2021. Diplomaátadó ünnepség a Benedek Elek Pedagógiai Karon
2020-2021. Diplomaátadó ünnepség a Benedek Elek Pedagógiai Karon
2021-08-16

2021. július 9-én került megrendezésre a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar 2020-2021. tanévzáró és oklevélátadó ünnepi nyilvános kari tanácsülése. A Soproni Egyetem tatai képzési helyszínén - a Tatai KFKK -ban - a volt Piarista Rendházban 12 fő végzett Csecsemő és Kisgyermeknevelő alapszakon. Ők 12 -en vették át BA diplomájukat a soproni GYIK Rendezvényházban. Az ünnepségen a tatai friss diplomás pedagógusok nevében Virág Katalin köszönt el az alma matertől.

Szívből gratulálunk ! Hivatásukhoz és személyes életükhöz örömöt, egészséget és sok sikert kívánunk!

Forrás : http://bpk.uni-sopron.hu/

 Tisztelt Rektor Úr, Dékán Úr, egyetemi Vezetőség, kedves Tanáraink, Családtagjaink, végzett Hallgatótársaim, de legelső sorban Drága Barátaim, Kollégáim, a Soproni Egyetemen 2021-ben Csecsemő- és Kisgyermeknevelő szakon diplomát szerzett tatai csoporttársaim!

Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy a Soproni Egyetem Tatán másodjára elindított levelező tagozata nevében szóljak pár szót, elköszönő, ünnepi gondolatot.

Ünnep a mai nap!

Ünnep Tata városának! Ünnep a gyönyörűen felújított volt Piarista Rendház valamennyi munkatársának, a Háznak, ahol megismerhettük egymást, a Sopronból értünk odautazó kiváló tanárainkat, ahol hallgathattuk az előadásokat, „Mesemondó tanárnőnk” életre szóló tanulságait, az anatómia rejtelmeit, Patyi Tanár Úr „Hölgyeim és Hölgyeim” megszólításait, a testnevelés foglalkozásokat, dalokat, mondókákat, szépen csengő ékes beszédtechnikát, …igen, és Isten áldja meg a mi Gyulánkat, aki a Rendház műszaki vezetője és biztos vagyok abban, hogy Ő is mosolygó szemmel és büszke szívvel gondol most ránk…

Ünnep a Családunknak, akik mérhetetlen türelemmel és támogatással hittek bennünk.

Ünnep kollégáinknak, főnökeinknek, akik számtalanszor helyettesítettek, míg mi vizsgákra készültünk… A bölcsődés kisgyermekeinknek, akik türelmetlenül várták a nyíló ajtókat, öleléseket és csillogó tekintettel szorítottak magukhoz újra és újra, amikor ismét találkoztunk,…

…de a legkülönlegesebb érzés – azt gondolom ebben a pillanatban: a Mi szívünkben lakozó boldogság és büszkeség.

Bizonyára mindannyian valahogy így vagyunk most ezzel, de kérem, engedjék meg, hogy – így az utolsó percekben – bemutatkozzunk Önöknek. Csoporttársaim kivétel nélkül több éve kisgyermeknevelőként, védőnőként, iskolatitkárként, bölcsődevezetőként, vagy éppen édesanyaként tevékenykedő „látens pedagógusok”, testvérek, társak, feleségek, édesanyák…egyszóval „szakirodalmi ismereteket” ugyan ez idáig nélkülöző, de mindenképp figyelemre méltó szív-lélek emberek, akik gyermekeket nevelnek nap, mint nap és évek óta helytállnak a munkahelyükön, a családjaikban, a világban…

Büszkén és örömmel mondhatom, hogy most bebizonyosodott: helytálltak, helyt álltunk a tanulmányainkban is!

Díszbe öltöztettük hát a szívünket és a lelkünket, hogy köszönetet mondjunk, hogy hírét hozzuk a vizek városának, Tatának, a Rendháznak, az elköteleződésnek, a kitartásnak, a hitnek és a soha el nem fogyó szeretetnek, ami nélkül most nem lennénk itt!

Köszönjük Soproni Egyetem!

Köszönjük Tata Városa!

Köszönjük drága Hozzátartozók!

 

„Jó néha sötétben a holdat nézni.

Hosszan egy távoli csillagot igézni.

Jó néha fázni, semmin elmélázni.

Tavaszi esőben olykor bőrig ázni.

Tele szájjal enni, hangosan szeretni.

Jó néha magamat csak úgy elnevetni.

Sírni ha fáj, remegni ha félek, érezni, hogy élek.

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni.

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak.

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak.

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni.

Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam.

Neked udvaroltam, az öledbe borultam.

Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!”